„Én magyarul álmodom”
Június 4-én szerdán délután a Nemzeti Összetartozás Napját ismét közösen ünnepelte meg a bácsfeketehegyi (Szerbia – Vajdaság) az udvardi (Szlovákia – Felvidék) és a kocséri diákság.
A délelőtti közös próbát egy lakitelki strandolás követte a községi önkormányzat jóvoltából, majd délután 5 órától a katolikus templomban kezdődött a megemlékezés.
Gévai Imre tagintézmény-igazgató személyes hangú köszöntője után a bácsfeketehegyi gyerekek irodalmi összeállítása követezett. A derűs és a drámai hangvételű versek egyaránt a szülőföldhöz való ragaszkodásról szóltak. Ezt követően az udvardi dalárda énekelt, majd Farkas Tibor, Udvard község alpolgármesteri osztotta meg ünnepi gondolatait.
Ezt követően a kocséri iskola kórusa énekelt több dalt Juhász Anikó karvezető irányításával.
„Az én népem porszem, mely alig látszik
De kimosva a vízből aranyként sugárzik.
Az én népem a szívemben egy dobbanás
Az én népem a Felvidék, s a Vajdaság”
Majd ezeknél a soroknál az udvardi és a bácsfeketehegyi dákok is büszkén csatlakoztak be a kórusba.
Kedves ajándékként egy nemzeti színű virágot kaptak a kocsériaktól a szívük fölébe. Az így közel 60 tagú kórus aztán szép összhangban énekelte el Szarka Tamás: Kézfogás című dalát, melynek felvételét elküldte az iskola az országos mozgalom szervezőinek is.
Majd a parkban folytatódott a műsor, alkonyi napsütésben, oldott hangulatban. Először az udvardi iskolások mutattak be koreográfiát a Kézfogás című dalra, majd a Dalma Dance kocséri növendékei egy kendős táncot, végül egy önfeledt közös össztáncba szállhatott be minden bátor ünneplő.
Nemcsak az országhatárokat, a generációs különbségeket is áthidalták az emlékezők: az udvardi meglett férfiak katonadalokat énekeltek, a kocséri diáktüzérek díszlövéssel tisztelegtek, a három település küldöttei pedig - Farkas Tibor alpolgármester (Udvard), Faragó Péter igazgató (Bácsfeketehegy) és Hriagyel Csaba polgármester (Kocsér) - egy közös koszorút helyezetek el a parkban álló Trianon-emlékkőnél.
A közös vacsora után boldogan, s csak egy kicsit sajgó szívvel indultak haza a vendégek, de azzal a biztos tudattal, hogy összetartozunk.
